A végeredmény pedig? Egy olyan alkotás melynek minden egyes másodpercéről lerí, hogy semmi más célja nincs csak az, hogy felérjen az Amerikai előd által meghódított magaslatokra.
A 365 történet vezetésének alapja nem más, mint, hogy az ifjú maffia vezér Massimo, úgy ítéli meg a legjobb megoldás arra, hogy elnyerje Laura szívét nem más mint az, hogy egy évre egy luxus börtönbe zárja. A filmnek meglepő módon még ebben a nem túl bonyolult történetbe is sikerült egy rakás logikai buktatót belecsempésznie. Többek között az, hogy a történet szerint Laura egy jómódú és sikeres nő, aki egy varsói luxushotel egyik vezetője. Mégis hátast dob attól, hogy Massimo vesz neki pár dizájnerruhát meg táskát. Majd folytatva azzal, hogy egy idő után elmehetne, nem teszi, mert tetszik neki az aranykalitka.
A filmben természetesen megtalálható minden ami a luxust hivatott kifejezni, van jacht és magángép is, de csak úgy mint az egész film, ezek is jócskán elvannak maradva a Hollywoodi filmekben látottaktól. Igaz nem csak ezekről a “magángépekről” látszik a film alacsonyabb költségvetése, és ez lesz a nagyobb probléma : minden másról is. Kezdve az operatőri munkán át folytatva a filmes zenéken keresztül egészen a színészi alakításig bezárólag. A film mindezek ellenére nagy népszerűségnek örvend, főleg a Netflix-en. Ez pedig felveti azt az aggasztó kérdést, hogy vajon miért rajonganak ennyien egy olyan filmért aminek alapja egy emberrablás és bár fizikai erőszak nem történt Massimo többször utalt rá, amennyiben szeretné megtehetné.
Ezek tudatában akkor mégis miért van ekkora sikere? Pontosan ugyan azért amiért a Szürke 50 árnyalatának is, ezek a filmek sokszor olyan embereket is leültetnek kíváncsiságból a Tv elé, akik korábban a közelébe sem mentek ilyen stílusú filmeknek.
Összességében a film sorsra valószínűleg ugyan az lesz mint az Amerikai elődnek, meglovagolja a kialakult hype-ot majd néhány hónapon, éven belül elmerül a feledés süllyesztőjében.