Szörnyek és szerelmek

Voltak idők, amikor a meséket nem nagy, bölcs királyok, fehér lovon vágtató, daliás lovagok, ábrándozó királykisasszonyok és szőke hercegek terelgették vidáman az elmaradhatatlan happy end felé. Voltak idők, amikor a mesék valami sötétebbet, elemibbet, mélységesen emberibbet adták át, és figyelmeztető tanmesét mondtak gyarlóságokról és ostoba vágyakról. Ezekben az időkben élt többek közt az olasz Giambattista Basile, akinek halála után, az 1630-as években megjelent Pentameron című népmesei gyűjteménye többek közt a Grimm testvéreket is inspirálta. Matteo Garrone, a Gomorra rendezője most elővette ezt a többé-kevésbé a feledés homályába veszett művet, és néhány elemét átdolgozta egy kétórás mozifilmmé Tale of Tales (Il racconto dei racconti, 2015) címen – lehámozva közben a mesékről a főleg Hollywood és Disney által rávont cukormázat, és visszavezetve a műfajt a felnőttek birodalmába.