Vénusz

Maurice és cimborája, Ian veterán angol színészek, akiknek sosem jött össze az a bizonyos „nagy dobás”. Annak ellenére, hogy már a hetvenes éveikben járnak, még mindig dolgoznak – Maurice példának okáért hullát „játszik” egy tévéfilmben. Aztán egy nap valami megzavarja a két öreg kényelmes mindennapi rutinját; melynek szerves része tréfás beszélgetésük a kedvenc kávézójukban elköltött reggeli fölött. Ian fiatal vidéki rokona, a virgonc Jessie megjeleník a színen, és már érkezésekor próbára teszi bácsikája türelmét. Maurice-t viszont magával ragadja a lány kisugárzása, és felajánlja neki, hogy körbevezeti a fővárosban, és megmutatja neki London összes látványosságát. A vén csepürágó szeretne valami újat mondani Jessie-nek az életről; de eközben meglepődve veszi tudomásul, milyen keveset is tud valójában – most, hogy a saját élete egyre közelebb kerül az utolsó felvonás végét jelző függönyhöz. Már abban sem biztos, hogy a végén megtapsolja-e valaki…